...
Ültem és néztem magam elé. A cigim már leégett a szűrőt szívtam már. Eltűnődtem. Minden rossz után jön valami jó, vagy minden jó után jön valami rossz? nem tudom.. is is... csak rajtunk áll, hogy melyik nézetet valljuk....és mi van akkor ha sok rossz után jön valami jó?... de az is lehet hogy sok jó után jön egy kicsi rossz... a rosszat könnyebben észrevesszük...elentmondások vannak bennem...néha optimisták vagyunk néha meg nem...elnyomtam a cigit....könnyek keztek folyni az arcomon...most mi lesz? ...hogyan tovább..nem tudom...csak ülök és tehetetlennek ézem magam...ennek oka messze van tőlem ..de nagyon is közel...nem is tudja talán, hogy mennyire...valahol a szívemben...olyan kis élősködő féle...belemászott a fejembe, a szívembe és most ott lakik...nem tudom kiszedni...fáj is...néha nagyon van, hogy nem annyira...néhanapján még az is megesik, hogy boldog vagyok tőle, nagyon boldog..ilyenkor elfelejtem a gondokat...megint elkalandoztam..a kérdés még mindig annyi, hogy hogyan tovább? :O
#5
Néha elgondolkozom azon, hogy mennyire más lenne az életem, ha pár dolog másképpen történt volna. Ha nem jött volna az a srác, ha nem szóltam volna vissza, ha másik úton mentem volna....Vajon a sors akarja azt, hogy melyik utat válasszam, vagy én dönthetek? Ha én dönthetek akkor honnan tudjam, hogy most döntenem kell? Mi van akkor, ha egy másik emberen múlik az életem alakulása, az ő döntésein, ha rajta múlik, hogy boldog leszek-e vagy nem? Persze erre az okosok azt mondják -szokásos közhelyként-, hogy "csak rajtad múlik a boldogságod". Szerintem nem így van, mert ha ebben a nyomorult világban találsz valami vagy valaki olyat ami boldoggá tesz, máris mások akadályokat állítanak elétek. Mindegy, hogy miben keresed a boldogságot...szerelemben, drogokban, barátokban úgy is ugyanaz lesz a vége....elviselhetetlen fájdalom. Minden boldogság csak pár pillanatra, órára, vagy napra szól. Mi mindig a mások örömét ronjuk el saját keserűségünkel. Talán kell a pesszimizmus, hogy legyen ami 2 lábbal a földön tart. Mert mi lenne, ha feltétel nélkül boldog lennél és hirtelen az a dolog amitől az vagy eltűnne, elfogyna, elhagyna.......ottmaradnál egyedül és nem adna értelmet az életednek.Félek a magánytól és félek attól, hogy egy olyan személy elhagy akitől a boldogságom függ. Félek csalódni, félek attól, hogy bántanak, és ez a bántás nem fizikai, hanem lelki. A lelki bántás sokkal rosszebb. Nem látszik, néha észre sem vesszük, hogy így bántunk valakit. De abban az emberben akár egy életre is nyomokat hagyhat. Lehet, hogy már el is felejtettük, de valakinek ott él az emlékezetében és nem tud továbblépni. Nem tud, mert ahányszor megpróbálná eszébe jut a sérelem és fél, hogy újra fájni fog.
#4
Amikor magányosnak érzed magad elviselhetetelen érzés. Sehol nem találod meg a helyed és semmiben nem látod meg a szépet. Mindenben a rosszat keresed és keserű szájízzel alkotsz véleményt a többi boldognak látszó emberről, mert irigy vagy.....
Magányos vagyok és nem azért mert nem vesznek körül az emberek, hanem mindenkiben látom a felszínességet, a meg nem értést, vagy a nemtörődömséget. Én mindig jót adok másoknak akkor ők hol vannak amikor épp kisírnám magamból, hogy mi bánt?!
Érzem azt, hogy kihasználnak...kihasználják azt, hogy tudok feltétel nélkül szeretni és elnézem az "apróbb" botlásaikat. Ezeket a botlásokat egy épeszű ember nem nézné el csak én könyvelem el magamban úgy, hogy ez apró. Mi van akkor ha mindig rossz embereket szeretek meg és rossz emberbe szeretek bele?
Voltál már úgy, hogy ott volt melletted valaki aki állította, hogy szeret és annyira elhitette veled, hogy az összes elvedet és mindent felrúgtál magad körül, hogy vele lehess? Nem foglalkoztál azzal, hogy jól tudod milyen...nem foglalkoztál a barátaid jó tanácsaival...nem foglalkoztál azzal, hogy túl sokat adsz és nem kapsz cserébe fele annyit sem. Elég volt a tudat, hogy ott van melletted. Beleszerettél az apró kis hibáiba, elnézted ha nagyon szétcsapva egy másik lány nevét mondta neked, elnéztél neki mindent, mert boldog voltál ha vele lehettél és akkor megszűnt létezni a világ, a problémák és minden. Hát én épp ezt élem és tudom, hogy egyszer mindennek vége lesz,és lehet, hogy holnap lesz az a nap. Akkor majd ott állok egyedül mint egy kutya akit kidobtak az út szélére egyedül, ott leszek és nem tudom, hogy hol a helyem a világban. Nem tudom, mert eddig sem tudtam...de mellette biztonságban éreztem magam....
#3
"Sok ember barátnak látszik - és nem az; sok ember nem látszik barátnak - és mégis az Nem csak a bajban látszik meg, hogy ki az igazi barátod, hanem akkor is amikor összejön az élet. Van, hogy azt hiszed, hogy most minden jó és hátbatámad egy olyan ember, akiről azt hitted, hogy mindig mindenben támogat. Aztán jön a düh, a meg nem értés majd elgondolkozol, hogy a te hibád. Később belátod, hogy nem te tehetsz róla és arra is, hogy az ilyen nem igaz barát.
Vannak irigyeid, csodálóid, szimpatizánsaid, de barátból csak nagyon kevés és az sem biztos, hogy igaz. :/
#2
Legjobb barátnőm szájából hangzott a következő mondat: "addig csinálsz jól valamit, ameddig vannak irigyeid". Hát nekem összejött...kicsi a világ. Azt hittem, hogy eltűnhetek itthonról úgy, hogy majd ahova megyek középsuliba senki nem ismer, meghúzom magam és nem leszek a tucatpicsák napi témája. De úgy látszik én egy olyan személyiség vagyok aki nem tud eltűnni a világ elől :D .
Ez olyan mint a mesében. A herceg beleszeret egy egyszerű lányba és a gonosz hercegkisasszonyok megpróbálják megakadályozni, hogy boldogok legyenek. Persze a mesében mindig a jó győz :D ebben az esetben nem tudom :/. Bár minden olyan egyszerű lenne mint a mesékben. Az élet viszont sokkal bonyolultabb. Közel kell tartanod magadhoz az ellenségeidel, hogy ne tudjanak olyan dolgot csinálni ami váratlanul érne....
#1
A felnőttek besavanyodnak. A társadalom rájuk kényszeríti....szeretnének megcsinálni olyan hülyeségeket mint mi, de nem tehetik mert ki nézik őket és nem lesznek "normális" szülők. Nem értem ezt a buta felfogást...1x élünk....Onnantól kezdve, hogy elkezdünk iskolába járni megpróbálja a világ ránkerőltetni a bugyuta szabályait. A legrosszabb, hogy kiölik az emberekből az őszinteséget. Körülnézek és azt látom, hogy a körülöttem lévő emberek kétszínűek és felszínesek. A kisgyerekek viszont nem, ha nem tetszik nekik valami megmondják őszintén....például, hogy "de csúnya a néni haja", erre az anyukája rászól, hogy "nem szabad ilyet mondani". De miért nem?! Mindenkinek joga, hogy véleményt nyilvánítson, és lehet, hogy a néninek azért olyan rossz a haja, mert nem mondja meg senki, hogy nem áll jól neki......
Azt mondják lázadok, szerintem csak akkor lehet lázadni, ha van mi ellen...és van, mert ez a világ cseppet sem tökéletes...persze, hogy is lenne az, mindenkinek más a tökéletes és annyian élünk itt. Lehet, hogy a pici világ eleinte megpróbált megfelelni mindenkinek, de nem ment, mert túl sok az öznő ember akinek semmi sem jó, ezért már nem is próbál megfelelni senkinek.....kizsákmányolják és kihasználják.
